Ihlet szerzése

Általános tapasztalat szerint a legjobb ihletadó a szerelem és a szenvedés (és még inkább a kettő egyszerre). Ha azonban se nem szenvedünk, se nem vagyunk szerelmesek, vagy igen, de mégsincs ihletünk, jó módszer az ihletszerzésre más költők verseinek olvasása. Ilyen célzattal nem amatőr, hanem híres költők verseit érdemes olvasgatni, és egy-egy alkalommal általában egyazon költő hasonló jellegű műveit. A lényeg, hogy az agyunk ráhangolódjon a versek rímeire, ritmusára. Ha elég sokat olvasunk, az agyunk magától is hasonló stílusban fog gondolkodni. Ha a stílus már megvan, a téma szinte mindegy: nem feltétlenül kell már az elején tudnod, hogy mi fog kijönni a szavakból, elég ha elkezded valahogy, és hagyod, hogy a vers megírja önmagát. Természetesen az ihletszerzésnek ezen módja sok esetben nagyon hasonló stílust fog eredményezni, mint az alkotás előtt olvasott költő stílusa, hosszabb távon azonban kialakulhat egy egyéni stílusunk, amely ilyen esetben is megkülönbözteti majd művünket.
Hozzászólások
Hozzászólás írásához jelentkezz be vagy regisztrálj!
2013. március 14. 00:54
Ihlet szerzéséhez a legjobb a letargia....tele érzéssel, fájdalom, szívszorongató egy mocsok, de tartalmasabb egy borongós hangulatú vers a z unalmas szerelmes sablonoknal
2011. június 13. 22:30
Hát szerintem annál rosszabb megoldás nincs is, minthogy elkezdjünk rímeket keresgélni, csak mert van egy témánk, amiről írni Akarunk.
Szerintem ezt TilOs! Hiszen az ilyenből születnek a kínversek. Személy szerint úgy vagyok, hogy nekem sokszor mennek a  gondolatok a fejemben rímekben, ami amúgy elég vicces, de ha azokat leírom általában rájövök, hogy elég gyérek. Csak az olyan vers jó (szerintem), ami valós ihletnek köszönhetően jön létre.
Az ihlet az valami olyan, amit nem szabad kergetni. Az majd jön magától. Kell hozzá vagy valami érzelmi löket, vagy valami indulat, természeti érintés illetve az, hogy el tudjunk rugaszkodni a valóságtól (ahogy ezt korábban már említette RimElek).
Sokszor például órán tör rám az írhatnék, de azt mindig le kell írni, mert ha elszáll a gondolat, akkor az vissza nem jön! (Vagy legalábbis nekem nem szokott :D)
De mondjuk szerintem nem árt a vers leírása után pár órával ismét átolvasni, mert az ihlet az ítélőképességet is befolyásolja. Így ha már az megszűnt, akkor ha átolvassuk a verset még tudunk rajta javítani, vagy ki is dobhatjuk (hiszen az ihlet sem jelenti azt feltétlen, hogy egyből egy remekmű születik).

Hát nekem ennyi a kis véleményem. :)

ui.: néha az ihlettelenség viszi írásra a kezet :
http://kata.pokol.hu/keret.cgi?/oldal3.html 
2010. december 25. 19:37
én 4.ben írtam egy verset, és 5öst kaptam
2010. november 18. 22:12
Mi hát a versírás?És honnan jő az ihlet?És milyen mélységekbőlvagy magasságokból?
Nem tudom pontosan.Megpörgetem a szavakat,mint valami bűvös kockákat,lehullnak az asztalról a szőnyegre,még a szekrény alá is begurulnak,
aztán illedelmesen fölemelemés összeillesztem a szavakat,majd a kitárt ablaknálszabadon engedve,a szelek szárnyaira ültetem őket.
2010. augusztus 30. 21:09
sziasztok!

Írtam a Múzsának egy dalt...


Íme az első sor, mit e papíron hagyok...
Csitt! Valaki ott lejjebb kiabál:
"Én meg itt az első rím vagyok!"

Hullik a hasonlat, akár a vakolat,
Jé! Milyen rémesen egyszerű!
Agyamból elém gurul galád gondolat,
Alliteráció? Nagyszerű!

Figyelek a szótagszámra...
Azt hiszem Sikerült!
Időmérték jött a számra
Ez most itt kiderült!

Nem én vagyok az egyetlen,
Ki a semmivel tölti sorait,
Csupán egy picit kegyetlen,
Aki másokba vájja éles fogait.

Hallom azt mondod: "Elég volt a jóból!
Van nélkülem is gondod! Most már menjek!"
De nem szállok le még a lóról,
Bárhogy is szeretnéd, Hintázok még egyet!

Tollam dalolna, ha tudna,
A lelkem hahotáz,
Könnyen prózává
Folyhatnak a sorok,
Ha a figyelmetlen
Ember gyereke
Rendre
Nem vigyáz.

- Nem kopogtattak?

Szabad vers lesz az írásból,
Legalábbis aszongyák,
Asszem a kritikus kezek
A fülemet ezért meghúzzák!

Hoztam most egy verset néked
Ne keresd az értelmét
Abbahagyom, ha nem is kéred
Mielőtt a fejemet szétvernéd!

Tudom nem használtam metaforát,
Megszemélyesítést, avagy költői képet,
De vigye el a rája, avagy egye meg a rák!
Ó köszönöm Múzsa, hogy megírhattam néked eme gyönyörűséget!


http://poet.hu/vers/6414
2010. augusztus 30. 15:51
Köszönöm, kijavítottam!
2010. augusztus 29. 18:23
Elnézést, hogy ezzel kezdem, de van két elírás a bejegyzésben. "nagyod, hogy a vers", ami "hagyod" lenne és a végén "megkülönböztetni" helyett "megkülönbözteti" lenne gondolom :)

A következőre: "hogy a vers megírja magát" a Tollbamondó című versemből idézném az első két sort:
"Írni próbálsz, mégse megy? Mondd, mi a gát?
Hát nem tudod, hogy a jó vers megírja magát?"

Én egyébként ihletszerzés céljából gyakran hallgatok zenét. Akármilyen is legyen az. Komoly zenétől a Pop-on keresztül a rock-ig. Segít elrugaszkodni a földtől. És utána akár ugyanaz a dallam máskor egész más gondolatot ébreszt.
2010. április 23. 14:18
Én kicsit túl romantikus típus vagyok, de általában ha csak regényt olvasok, vagy filmet nézek, esetleg naplót írok, akkor egyszer csak találok egy rímpárt és ahogy Attei is írta, megírja magát a vers. :)
2010. április 11. 20:55
én azt csinálom hogy egy füzetbe felírok szavakat és arra a szóra minden lehetséges rímet és ha már vannak rímek akkor egy nagy adag érzés kell és készül is a mű!:D
2010. február 8. 19:04
ez jó trükk ha ihlet kell repp szöveg íráshoz :D
végülis a RAP az azt jelenti hogy Ritmikus Amerikai Verselés (Rytmyh American Poisis)
Szerző
  • Attei
  • 2009. október 20.
Címkék
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ