Versírás kezdőknek

Egy egyszerű, de hatásos trükkről beszélünk. Feltalálója úgy alkotta meg, hogy bárki megtanulhassa könnyedén a versírást.

1. lépés: Határozzuk meg, miről fog szólni a vers! Ezt általában már amúgy is tudni szoktuk, mivel a kezdő versírók jellemzően valamilyen alkalom miatt próbálkoznak először versírással, például születésnapra szeretnének ajándékot adni vagy szerelmesek, és a kiválasztottnak szeretnének vallomást tenni. Példaként most a virágokról fog szólni.

2. lépés: Döntsük el, hogy szó szerint az adott dologról akarunk írni, vagy átvitt értelemben akarunk beszélni róla. Ez utóbbi azt jelenti, hogy úgy teszünk, mintha a versünk témája más lenne, azonban elhelyezünk olyan kis utalásokat (akár mondjuk a vers címét vagy a vers végén valamilyen gondolatot), amiből kiderül az olvasó számára, hogy mi a valódi téma. Ez fontos lépés: szó szerint írni ugyan könnyebb, azonban így könnyen lesz közhelyes, unalmas a művünk.

3. lépés: Keressünk szavakat, melyek kapcsolódnak a témánkhoz. Ha szó szerint kell értelmezni a verset, akkor a virágos példa esetén ilyen szavak lehetnek például: szép, gyönyörű, tavasszal nyíló, vagy nevezzük meg a dolgot: pl.: nefelejcs stb. Ha átvitt értelemben kell a verset érteni, akkor a szavak mellett a mögöttes jelentését is írjuk fel magunknak, hogy ne zavarodjunk bele a gondolatba!

4. lépés: Kezdjünk bele a versbe! Az első sor például így nézhet ki: "Csoda virágot látni...". Ezután döntenünk kell, hogy a versben a rímek hogyan követik egymást (például két-két sor rímel egymásra, vagy egymást keresztezve következnek a rímek). Ez alapján keressünk rímet az első sorhoz. Fontos, hogy próbáljuk elkerülni a toldalékrímeket, tehát a fenti esetben például ne -ni képzős szavakat válasszunk. Segítségünkre lehet a Poet rímszótára.

5. lépés: Ha van néhány ötletünk a rímre, nézzük meg, hogy melyikhez tudunk valamilyen jó gondolatot keríteni, hogy teljes legyen a második sor is! Ha szeretnénk, hogy a vers ritmusa is jó legyen, számoljuk meg, hogy hány magánhangzó van az első sorban, és próbáljuk meg a másodikban is tartani magunkat azok számához!

6. lépés: A 4-5. lépéseket követve tudjuk folytatni a verset. Érdemes valamilyen előre kitalált végkifejlet felé vezetni az olvasót, hogy a mű összeszedettebb legyen.

7. lépés: Ha úgy gondoljuk, hogy készen vagyunk, olvassuk át a művet, és ne féljünk többször is átírni. Az átolvasások előtt érdemes kihagyni egy kis időt - másnap például már sokkal jobban feltűnhet, hogy valami nem illik a versbe.

Jó alkotást!

Odette2012. ápr.

Hiba jelentéseHiba jelentése

További trükkök

Összes trükk

Hozzászólások

Hozzászólás írásához jelentkezz be vagy lépj be Facebookkal!

Ferke

Ferke vagyok, már nem mai gyerek, de ezt ki kell adni magamból, sajnos talán nem vagyok egyedül ezzel.

< < < élek > > >

A szomorúság tétovává tesz, élek?
vagy meghaltam mikor kétéves koromban
elváltak szüleim, és ami most vagyok csak lélek
amely bolyongva keresi a boldogságot,
és ha rám kiáltanak, visszakiáltok, de félek!

Semmi_Semmi

Ramóna Varga vagyok is szertnèk verseket írni

Boda_Vanda

Az én anyukám

-Fiatal vagy, Te még bírod!
Folyton ezt mondja, mert ő már nem bírja…
Ha szóvá teszem, megakar verni… Nem hisz nekem.
Nagy dilemma, amin átesem.
Mondjam neki, esetleg hallgassam el a titkot.
A titkot, melyet alaposan átgondolok.
Majd minden egyes megszólalás után elmondom…
-Anyaa! Nyugi, szeretem, a viccet melyet elrontok.

Boda_Vanda

Mi is az a szerelem?

Azt mondják a nagyok, -Kicsi vagy még nagyon.
-Hisz, én őrülten szerelmes vagyok!
Miért nem értik ezt a nagyok?
Szívem torkomon ugrik ki, annyira dobog.
Ha látlak, zavarban vagyok.
Ha mosolyogsz, mosolygok.
Na meg, ha rám nézel, elájulok.
Nos, akkor nagyokosok…
Mi ez? Hát nem szerelem okosok?
Apa és Anya is szerelmesek, vagy már túl nagyok?
Azt mondják, majd múlik, na, itt kezdődnek a bajok…
Anyáéknál sem múlik, akkor az enyém miért olyan zajlós?
Na, mindegy, az én szerelmi történetem nagyon zavaros.

Boda_Vanda

Fájdalom

Az én fájdalmam a lelkemben él.
Hol szomorúság tölti, lelkem ürességét.
Fájdalommal tölt, mikor bántanak.
S a szívemig hatoló bánat még engem bánt…
Majd felém küldi az atombombákat…
Nagy bombát mely tartalma egy kis bánat.
Nem bánt e szégyellni való a gondolat,
Hogyan volt merszed foglalkozni a bajommal?
Kinevetsz, majd földig rombolod e világom…
Hát így keletkezik a fájdalmas világom.

Boda_Vanda

Egy Álom

Megálmodtam én, a saját világom.
Kérdezem tőled drága Mama a túlvilágon.
Vajon jól álmodtam a világom?
Csak fekszek és vitázom,
Vitázom az álommal, hogy miért rossz e saját világom.
Kérdezem hát tőled Mama, milyen volt a világod?
Te is álmodtál eme csodás nagyvilágot?
Sajnos már nem vagy, hogy eláruld a világot.
Ezért inkább megvárom a túlvilágot. Boda Vanda

Alex_Kiss

Ez lemaradt:p

Idegennek látom

Idegennek érzem ruhámat s magam,
idegennek hallom minden egyes szavam.
Idegennek látok mindent, mi létezik,
idegen számomra a szívem, mi elvérzik.

Idegen vagyok a jelenben s a tükörben,
egy idegen, ki a kezét szorítja ökölben.
Idegenként élem napjaim s életem,
kicsiny világomban idegenként létezem.

Idegen a bőröm, s alatta a véna,
Torkom merev hangszála néma,
Idegen a levegő, mi tüdőmet megtölti,
idegen vagyok, ki az álcáját felölti.

Kitörő vulkán az érzés, mi elfog,
amit az emberi elme épp hogy felfog.
Idegen vagyok, ki megtöri a csendet,
idegenként érzek minden egyes percet.

Alex_Kiss

Halihó. Kezdő versíró vagyok wattpadon. Ha valaki olvassa elküldök párat, hátha inspirálok. Jöhet rá hideg-meleg. Kapok annyi kritikát mint égen a csillag.

Egyik vers:

Végtelenbe zárva

Végtelenbe zárva a világtól,
mindentől kellő távolságra.
Végtelenszer futni a hibáktól,
soha nem létezni másodjára.

Végtelenszer megölni magunkat,
az elme legsötétebb zugában.
Végtelenszer kimondani szavakat,
s nem tartani magunk kordában.

Végtelenszer átélni egy estét,
ami soha nem hoz változást.
Végtelenszer elhinni egy mesét,
s ezerszer mondani vallomást.

Végtelen billincset felvenni,
amik megkötöznek végtelenszer.
Végtelennél is többet elvenni,
ahonnan már nem lehet még egyszer.

Végtelenszer tölteni egy poharat,
ami már végtelenszer megtelt.
Végtelenszer zajlik a folyamat,
fejünkhöz fogni egy fegyvert.

Végtelen fájdalmat elviselni,
színes napjaink szürkére kopnak.
Majd végtelenszer felismerni,
a boldog perceink elfogynak.

E körhintán átkozott lovat ülni,
ítéletre vagy megváltásra várva.
Ez elől egy szebb helyre menekülni,
távol a világtól, végtelenbe zárva.


Másik vers:

Fekete rózsa

Vérző szirmait egy rózsa,
megfagyott talajra száműzi.
Nem áll meg egy árva szóra,
türelmét hosszan megőrzi.

A dermesztő fagyban várva,
haldokolva hullajtja mindenét.
A többi rózsától elzárva,
az olvadó talajra veti figyelmét.

Megérkezik a tavasz,
s reményt hoz a magányos rózsára.
De a sors rendkívül ravasz,
hasonlít az ármányos rókára.

E hőség a rózsát lángra gyújtja,
s száraz lénye hamuvá ég.
Testét a szél messzi-messzi elfújja,
lelkét kilehellve eléri a vég.

De a hamvakból új életre kel,
ám a rózsa már fekete.
Fájdalmat és kínt nem érzékel,
mert előző életét feledte.


Amit utoljára írtam:

Neon szív

Új világ tűnik fel a távolban,
s búskomor helyett neon a szív.
Színes igazság fehér fátyolban,
eme új kori kép messzire hív.

Eltűnik a tévhit, egységes minden,
az igazság ott van legbelül.
Káosz és szenvedés már nincsen,
mindenki a mámorban elmerül.

Lelkünk fényes neonként fénylik,
előttünk a vörös horizont.
Szívünk a sötétben parázsként izzik,
s a valódi világnak ellentmond.

Süllyed a rózsa, fuldoklig a vízben,
az embernek gyümölcse megromlik.
Szomorú a valóság aranyló díszben,
s a valódi érték előttünk szétfoszlik.

Hamis istent imádunk a képernyőn,
teljesen vakon cselekszünk.
Csak haladunk előre vakmerőn,
amíg a végtelen ködben elveszünk.

-jó olvasást:)

Olajos

Imre, remélem, nem sértelek meg a véleményemmel, de az őszinte kritikám a következő: a versed kevés költői eszközt használ, csupán néhány rím van benne, azok is inkább kínrímek. A szótagszámok nem egyeznek, a téma nagyon direkt, és a helyesírással is problémák vannak. Az érzéseidet megpróbáltad egy történet elmesélése alapján megmutatni, de a végeredmény nem adja át az olvasónak, inkább csak leírja az érzelmeidet. Ha még mindig írsz verseket, szívesen olvasnék egy újabbat tőled.

K.L.Imre

Tortenet:Nem igen talaltam olyan oldalt ahol kezdo versirokra felkapnak a fejuket hat elkezdtem nehany oldalra bekuldeni nehany kis alkotasom es kivancsi vagyok hogy milyen epito kritikakat kapok:

Mond miert olyan nehez minden
Jottel fogtal es vittel mindent
Mond miert olyan nehez itt bent.

Beszelj kerlek hogy haljak egy hangot hogy
Ne csak szivem melyen lassam az arcod.
A radioban minden zeneben hallom a hangod.

Huz egy erzes de nem tudom merre
Elvitt a labam egy ket regi kozos helyre.
Van volt de mar nem lesz ez az erzes maradt e fejbe.